kilencedik fejezet
Gabe az ágyon feküdt Mia mellett, és hallgatta, ahogy szuszog. A lány teste melegen, békésen simult hozzá, amitől különös elégedettség töltötte el. Bár a karja már teljesen elzsibbadt Mia feje alatt, nem akarta megmozdítani, annyira élvezte a közelségét.
Pedig nem volt bújós típus. Utoljára akkor érezte fontosnak a szeretkezés utáni gyöngédséget, amikor még házas volt. Nem mintha nem alhattak volna nála a barátnői, de még akkor is volt köztük egy kis távolság, mint egy láthatatlan fal.
Mia azonban nem hagyott neki választási lehetőséget. Miután kisiklott az öléből és mindkettőjüket megtörölgette, odabújt hozzá, és elaludt. Ő pedig semmit nem tett ellene.
Ehelyett itt feküdt, és azon rágódott, milyen illékony lehet ez a meghittség.
Bűntudat kínozta. Azt ígérte Miának, hogy türelmes lesz, és csak lassan vezeti be kapcsolatukba. Figyelmesebbnek, gyöngédebbnek kellett volna lennie. Éreztetni vele, hogy neki is van beleszólása.
De abban a pillanatban, ahogy belépett a lakásába, eluralkodott rajta az ösztön, hogy megkapja. Szeretkezésükben semmi finomság, sem gyöngédség nem volt. Keményen megbaszta, olyan hévvel, amit még magának sem tudott megmagyarázni.
Rápillantott Mia alvó arcára, összeborzolt hajára, és az oldalához préselődő, gömbölyű mellére. Talán ha kielégíti az évek alatt felgyülemlett sóvárgását, jobban tud majd uralkodni magán, és úgy tudja kezelni őt, mint a többi barátnőjét. De az első együttlétük csak fokozta a gerjedelmét. Még többre vágyott. Egyáltalán nem csökkent az étvágya attól, hogy végre megbaszta Miát. Újra meg akarta tenni.
Mégpedig most azonnal.
Ígérete, hogy segítőkész lesz, és megkönnyíti Mia dolgát, feledésbe merült. Meg akarta kötözni, és ájulásig kefélni. Millió dolgot akart csinálni vele, amelyeknek köze nem volt a tapintathoz, sem a gyöngédséghez. Csak saját magán akart könnyíteni. Még hozzá Miában.
Addig akarta baszni, durván és mélyen, míg szemernyi kétsége sem marad afelől, hogy az ő tulajdona.
Mia mocorogni kezdett, és átrakta a karját a mellkasán. Nem bírt ellenállni a késztetésnek, hogy megérintse, ezért megsimogatta. Mia szeme kinyílt, álmosan nézett fel rá.
– Mennyit aludtam?
– Nem sokat. Talán egy órát.
Mia feltápászkodott, szemében megjelent a bizonytalanság.
– Ne haragudj. Nem akartam itt aludni. Legjobb lesz, ha most hazamegyek.
Gabe morgott, és visszahúzta az ágyba. Végigsimított a fenekén és a mellén. Egy frászt fogja hazaengedni! Hát még mindig nem érti, hogy az övé? Nem kelhetett fel csak úgy az ágyából, miután elélvezett.
– Hívd fel a lakótársad, hogy készítsen össze neked pár holmit. Majd elküldöm a sofőrömet érte. Itt maradsz éjszakára, és reggel majd beviszlek dolgozni.
Mia gondterhelten nézett rá.
– Hogy fog kinézni, ha holnap együtt jelenünk meg az irodában?
Gabe szúrós szemmel nézett vissza.
– Úgy fog kinézni, mintha együtt reggeliztünk volna, hogy megbeszéljük a munkaviszonyod részleteit, aztán meg bementünk az irodába.
Mia némán bólintott.
– Az éjjeliszekrényen találsz egy telefont, hogy felhívd Caroline-t.
Elengedte Miát, aki átfordult a másik oldalára. Egy hosszú percig Mia meztelen hátát nézte, majd pillantása formás fenekére siklott. A mindenségit, de gyönyörű volt!
Erőt kellett vennie magán, hogy levegye a szemét róla. Megfordult, és a mobiljáért nyúlt. Miközben Mia a háttérben halkan beszélt Caroline-nal, ő felhívta a sofőrjét, és utasította, hogy menjen Mia lakására, és hozza el a holmiját.
Amikor megfordult, Mia már az ágyon ült. Tekintetében bizonytalanság és zavar tükröződött.
Gabe legszívesebben maga alá gyűrte volna, hogy rögtön újra megbassza. Keményen állt a farka, de a dereka körül felgyűrődött takaró miatt Mia szerencsére nem látta, mennyire felizgult. Nem mintha nem tudná meg hamarosan. De nem akarta megint lerohanni. Nem is értette, miért akarta hirtelen kímélni, amikor egyetlen vágya volt csak, hogy újra mélyen benne legyen, miután szétnyitotta formás combjait, hogy hozzáférjen csinos kis pinájához.
Bárki más nő lett volna mellette, vagy kiszolgálja magát, vagy azt mondja,
inkább aludjanak, és hátat fordít neki. De Mia mellett rá kellett jönnie, hogy
más igényei is vannak.Olyan szükségletek, melyeket maga sem értett. Nem mintha bajlódni akart volna a megértésükkel. Nem tudta eldönteni, hogy egyáltalán örüljön-e nekik.
– Gyere ide! – ajánlotta fel Miának, és kinyújtotta a karját, hogy újra mellébújhasson, mint az előbb.
Mia magára húzta a takarót, és odakucorodott az oldalához, a fejét pedig a vállára hajtotta.
Egy kis ideig csendben feküdtek, aztán Mia mocorogni kezdett, és Gabe mellkasára tette az állát, hogy lássa az arcát.
– Ugye nem akarod, hogy gazdámnak vagy ilyesminek szólítsalak?
Gabe felhúzta a szemöldökét, majd felnézett, és megpillantotta Mia szemében a pajkos csillogást. Megrázta a fejét. Mia szórakoztatta, és rájött, hogy ez nagyon is jólesik neki.
– Dehogy. Elég nevetségesen hangzana, nem? Nem vagyok híve az egy bizonyos életmódhoz vagy sztereotípiához kapcsolódó külsőségeknek.
– Semmi igen uram, nem uram?
Belement a játékos évődésbe, és rácsapott Mia fenekére. Jól érezte magát vele, és tetszett neki ez az… idill, vagy mi a fene. Meg kellett volna basznia Miát, ehelyett itt heverészett mellette az ágyban, és élvezte, ahogy kacéran rámosolyog. De ha meglátja, hogy valaki másra egyszer is így néz, nem fog felelni a tetteiért.
– Elég szemtelen vagy, kis tulajdonom. Nem, nem akarom, hogy uramnak szólíts. Az olyan lenne, mintha az apád lennék, és már így is vannak fenntartásaim a köztünk lévő korkülönbség miatt, nem akarok még egy lapáttal rátenni erre.
Mia felkönyökölt. Haja Gabe mellkasára omlott, miközben lenézett rá. Lélegzetelállítóan szép volt, ahogy beterítette gyönyörű sötét hajkoronájával. Gabe hirtelen megfeledkezett a pajkos évődésről, megint elfogta a vágy, hogy rávesse magát, és újabb négy órán át kefélje.
– Annyira zavar téged a korom? Ha igen, akkor miért akartad ezt?
Úgy értem, hogy velem légy?
Gabe felsóhajtott, és elfogadta, hogy néhány percig még türtőztetnie kell magát. Alig tudta féken tartani a farkát, de Mia beszélgetni akart, így most eleget kellett tennie az igényének.
– Régebben jobban zavart, most már kevésbé. De akkor is, tizennégy év van közöttünk. Sokkal fiatalabb vagy nálam. Egy világ választ el bennünket egymástól.
Mia grimaszolt, és töprengő képet vágott.
– Min gondolkodsz? – kérdezte kíváncsian Gabe.
Mia nagy levegőt vett, amitől megemelkedett a mellkasa.
– Említetted, hogy régóta vártál arra, hogy… a tiéd legyek. Mégis mióta, Gabe?
Gabe egy pillanatra elcsendesedett, azon gondolkodott, mit és hogyan válaszoljon. Az egész téma kínosan érintette, de látta Mia szemében a várakozást, és nem tehette meg, hogy nem felel a kérdésére, amikor ő kezdte faggatni.
– Azt hiszem, azóta, hogy visszajöttél Európából, miután megszakítottad a tanulmányaid, hogy a tengerentúlra menj. Korábban nem láttalak túl sűrűn, csak amikor Jace-hez jöttél a szünidőkben.
Később, a diplomaosztódon, már nem úgy tekintettem rád, mint egy kislányra vagy mint Jace kishúgára. Hanem úgy, mint egy kívánatos nőre, akit meg akarok szerezni. De hidd el, engem is váratlanul ért a felismerés.
– És miért épp most? – kérdezte lágyan Mia.
– Ha akkor nem, most miért?
Erre nem tudott mit felelni. Csak azt mondhatta volna, hogy azért, ahogy megpillantotta őt az utcán, azon a napon, amikor lefotózta. Olyan érzés volt, mintha fejbe kólintották volna. Abban a pillanatban a sóvárgás, amelyet oly sokáig elnyomott magában, fékezhetetlenül a felszínre tört. Mia beférkőzött a bőre alá, és nem tudott szabadulni tőle.
Még most sem tudott betelni vele, miután megkapta. Sőt csak még éhesebben vágyott rá.
– Most volt itt az ideje – felelte kurtán.
– És te, Mia? Te mikor döntötted el, hogy engem akarsz?
Mia elpirult, és elfordította a fejét. Orcái rózsásan ragyogtak.
– Te voltál a kamaszkori ideálom. Évekig fantáziáltam rólad, de mindig is elérhetetlennek tűntél számomra.
Valami nyugtalanítani kezdte Mia hangjában. A vallomás felrázta, és tudatosult benne, hogy katasztrofális következményekkel járhat, ha Mia nem tudja különválasztani az érzelmeit a fizikai kapcsolatuktól. Talán ezért is várt ilyen sokáig. Nem is a korkülönbség volt a gond, hanem hogy Mia még mindig csak egy kislány volt. Egy fiatal nő, aki nem rendelkezett olyan élettapasztalattal, mint a korábbi barátnői.
– Ne szeress belém, Mia – figyelmeztette.
– Ne képzelj a kapcsolatunkról többet, mint ami. Nem akarlak kiábrándítani.
Mia ajka gúnyos mosolyra húzódott. Hátradőlt és elhúzódott, ami persze nem tetszett Gabe-nek. Közel akarta tudni magához, érezni a bőre lágyságát és melegségét.
Felemelkedett, átkarolta Mia nyakát, és visszahúzta a mellkasára. Ez viszont Miának nem tetszett. Mindegy, az ő baja. Mondhatott, amit akart, feltéve, hogy közben szorosan hozzásimult.
Mia fintorgott. Imádni valóan bájos volt, amikor ezt csinálta, de ha ezt elmondaná neki, azzal csak felpaprikázná. Gabe szája szegletében is mosoly bujkált, de erőt vett magán. Érdeklődőn nézett Miára, és várta, mit felel.
– Ez iszonyú beképzelt megjegyzés volt részedről, Gabe. Ráadásul arrogáns és genyó. Világosan a tudtomra hoztad, mit vársz az egyezségünktől. Nem vagyok idióta. Vagy tán azt hiszed, hogy minden nő, akit csak megdugsz, halálosan beléd szeret, és nem tud nélküled élni?
Gabe nem tudta tovább türtőztetni magát, és elvigyorodott. Miát ez persze bosszantotta, ahogy sejtette is. Úgy festett, mint egy mérges kismacska, aki épp most eresztette ki a karmait. Gabe megkönnyebbülten lélegzett fel. Már biztos volt benne, hogy Mia tisztában van az egyezségük feltételeivel, de továbbra sem tetszett neki a gondolat, hogy kiábrándítsa. Talán a barátsága Jace-szel is rámenne, ha összetörné Mia szívét. Márpedig egyáltalán nem akarta összetörni a szívét. Mia több volt számára, mint csak egy újabb nő, akivel lefeküdt.
– Megértettem – mondta Gabe megadóan.
– Nem fogom többet felhozni a témát.
Mia megint fancsali képet vágott, majd Gabe mellkasára tette a kezét, és eltolta magát tőle. Na ne, már megint? Gabe visszahúzta, és Mia megint a mellkasán landolt. Szájuk csak centikre volt egymástól.
Gabe megcsókolta, majd morgott egyet, miután megérezte, milyen merev és ellenálló az ajka. Kezét lecsúsztatta Mia hasán, és megérintette a puncija bársonyos, lágy húsát. Simogatni kezdte a csiklóját, míg Mia ajka el nem lágyult, és beengedte a nyelvét.
– Így már jobb – mormolta, miközben szenvedélyesen tovább csókolta.
– Mi van a sofőröddel? – pihegte Mia két csók között.
– Van időnk.
Megragadta Mia csípőjét, majd felemelte, és lovagló ülésbe tette magán. Gyorsan lerángatta róla a takarót, hogy ne legyen útban. Őrülten kívánta. Annyira, hogy szinte már fájt.
– Tedd a kezed a vállamra, és támaszkodj rám.
Mia engedelmeskedett. Gabe egyik kezébe vette keményen álló farkát, a másikkal pedig föléje irányította Mia csípőjét.
– Lovagolj meg, Mia!
Mia olyan bizonytalanak tűnt, hogy Gabe mindkét kezével megragadta a derekát, majd felemelte az ágyékát, és belehatolt. Erős kézzel tartotta, és mozogni kezdet alatta, hogy segítsen neki rátalálni a saját ritmusára. Tudta, hogy ez most gyors menet lesz, vad és féktelen.
Nem mintha bármikor is tudta volna fékezni magát, ha Miáról volt szó.
– Ez az, bébi – lihegte.
– Tökéletes!
Ellazította a kezét, ahogy Mia egyre magabiztosabb lett, és lassan átvette az irányítást. Hüvelye forrón, nedvesen, selymesen ölelte körbe.
Olyan szűk volt, mintha satuba szorította volna a farkát. Azon nyomban el tudott volna élvezni, de tudta, hogy Mia még messze van az orgazmustól.
Mintha olvasott volna a gondolataiban, Mia ráhajolt, és – első alkalommal kezdeményezve – megcsókolta. Még hozzá mézédesen.
Gabe kéjesen szívta magába az ízét, és élvezte, ahogy buján telt ajkai cirógatják. Mia az övé volt. Végérvényesen. Nem is tervezte, hogy kiengedi a markából, míg tökéletesen és maradéktalanul ki nem elégíti a vágyait.
– Ne várj rám – suttogta Mia.
Gabe a tenyerébe vette az arcát, miközben ajkaik vadul falták egymást. Felemelte az ágyékát, még többre vágyva, miközben Mia a
csípőjét ringatva fel-le mozgott a
farkán. Belemarkolt Mia combjába, és tudta, hogy másnap viselni fogja magán a
szenvedélye nyomait, de ez csak még jobban felingerelte. A vágy már tomboló,
tüzes pokolként égette belülről, akár egy vulkán.Olyan erővel tört ki belőle az ondó, hogy a kielégülés szinte fájdalmas volt. Alig tudta visszafogni magát, hogy ne üvöltsön fel diadalittasan, mint egy ősember, miután elejtette a zsákmányát. A karjában tartotta Miát, és teljesen betöltötte a farkával. Az övé volt.
Nem kellett többé várnia, sem sóvárognia utána. A birtokába vette, a tulajdona volt, és most azt tett vele, amit csak akart.
Őrült gondolatok cikáztak az agyában. Elképzelte, ahogy Mia kikötözve fekszik előtte, ő pedig kielégíti rajta a vágyait, aztán azt, hogy hátulról megbassza, utána a száját is, és addig fogja kefélni, míg minden mást elfelejt rajta kívül.
Átkarolta Miát, és a mellkasára húzta. Mia feje a mellkasával együtt emelkedett és süllyedt, borzas hajkoronája beterítette Gabe vállát.
Megfogta a fenekét, hogy még mélyebben belefúrja magát az ölébe. Így maradtak összeforrva, a létező legbensőségesebb egyesülésben.
Ész nélkül kívánta Miát, és képtelen volt uralkodni az ösztönein.
Soha az életben nem is tapasztalt még hasonlót, de ennek nem igazán örült. Nyugtalanította és elbizonytalanította ez a fékevesztett szenvedély, ráadásul számára szokatlan gondolatokra sarkallta.
Önző dög volt. Ez nem is volt kérdéses. Kiszolgálta magát, elvette, amit akart. Mindig. De Mia kedvéért… jobbá akart válni. Nem akart többé az a szörnyeteg lenni, aki csak elvesz és sosem ad. Gyöngéd akart lenni vele, és az örömét a sajátja elé helyezni. Még nem tudta pontosan, hogy is csinálja, de abban biztos volt, hogy meg akarja próbálni.
Kész csoda, ha Mia nem menekül el az ágyából a ma éjszaka után.
Hiszen rávetette magát, nem is egyszer, hanem kétszer. Brutálisan megbaszta, semmivel sem törődve, és a második alkalommal még csak ki sem elégítette.
Behunyta a szemét, és próbálta összeszedni magát, hiszen ott feküdt, karjában ezzel a csodálatos, elbűvölő nővel, akire oly régóta vágyott.
Végül megragadta Miát, fölé gördült, és kicsúszott hüvelye forró szorításából. Ügyetlenül megcsókolta a homlokát, mert nem tudta, mit mondjon. Inkább nem is szólt semmit, csak felkelt az ágyról.
Mia követte a tekintetével, és nézte, ahogy megáll az ágy mellett meztelenül. Semmit nem tudott elrejteni a pillantása elől. Nem volt benne ítélkezés, sem elutasítás, de elfogultság sem. Egyszerűen csak nézte, és ábrándos pillantásától Gabe-nek bizseregni kezdett a bőre.
Elfordult, és a ruhájáért nyúlt.
– Maradj itt! Majd behozom a holmidat, ha megérkezik.
– Rendben – felelte halkan Mia.
Felhúzta a farmerét, és arra gondolt, milyen ziláltan festhet. Nem úgy, mint a higgadt, sebezhetetlen férfi, akinek mindig is látszani akart.
Nem akarta, hogy bárki is így lássa. Különösen nem Mia.